(avagy a 'Társadalmi kórkép' statisztikai kórképe)
Ahogy azt mondtam is az előző írásomban, bizonyos érvekről nem írtam (mert nem volt kedvem hozzá, mert nem értek hozzá stb.), még azt is hozzátettem, hogy ez – ennek megfelelően – a legkevésbé sem jelenti azt, hogy ott minden rendben volt.
Egy dolgot viszont egész egyszerűen elfelejtettem leírni, mégpedig, hogy a videó utolsó 20-30% nem mind pont olyan volt, amihez nem volt kedvem írni (egészen odaáig véletlenszerűen oszlanak meg az itt nem vizsgált érvek, de a legvége komplettül hiányzik), hanem egyszerűen hajnali 5-kor már olyan fáradt voltam, hogy inkább abbahagytam…
Most viszont igyekszem pótolni a hiányosságot, sajnos nem egyszerre az egészet, de azért haladok lassacskán, elsőként a ’Társadalmi kórkép’ érvvel.
Általában…
Az első kérdés, ami az itt szereplő összes adat kapcsán felvetődik, hogy vajon ez egész biztosan a „balliberális kormányzás” eredménye?! Hogy sok a cukorbeteg és a dohányos az két konkrét kormányzati ciklus eredménye lenne?
Mert ha a videó készítői „csak” amellett érveltek volna, hogy 2010-ben rossz a népegészségügyi helyzet (bármit is jelentsen a „rossz” pontosan), az még akár helyeselhető is lett volna, de nem, a tételmondat (amit – gondolom a gyengébbek kedvéért – explicite is kiírnak a videó végén), hogy az országot a 8 év szocialista (balliberális) kormányzás tette tönkre. Ha viszont ennek alátámasztására használják e számokat, akkor igencsak felvetődik a bekezdés elején feltett kérdés.
Én például személy szerint azt gondolom, hogy a dohányosok vagy az öngyilkosok magas számának minimum a szocializmusig (ha nem régebbre…) visszavezethető okai vannak, így ezt 2002-2010 közti kormányzás hatásának feltüntetni…
(Persze ez inkább amolyan szociológiai állítás, amit nem tudok, hirtelenjében legalábbis, statisztikailag alátámasztani, csak a személyes meggyőződésemet közöltem ezzel kapcsolatban.)
Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a feltüntetett adatok között a legtöbb olyan jelenséghez kapcsolódik, aminek időállandója (hogy ilyen szabályozástechnikai kifejezéssel éljek), messze több mint egy, két, vagy akár öt kormányzati ciklus – bármilyen tökéletesen jó kezelését is kezdi meg egy kormány pl. a dohányosok magas számának, holtbiztos, hogy nyolv év múlva még nem sok fog látszódni belőle, még akkor sem, ha ez alatt végig a tökéletes tervét hajtja végre.
Ezen általános észrevételek mellett egy sor konkrét megjegyzésem is van az egyes adatokhoz.
Túlsúlyosok száma
Bár nyilvánvaló, hogy nem öröm a túlsúlyosok ilyen magas száma, azért az feltűnő lehet, hogy a túlsúly milyen komoly probléma az Egyesült Államokban, és milyen csekély Eritreában. (Ez csak egy intuitív szemléltető-példa volt, de hogy itt se maradjak adós a számokkal: az utóbbiban 3,3%, az előbbiben 33,8% a túlsúly/elhízás prevalenciája. Forrás: IOTF.)
Bizony-bizony, az obezitás a fejlett világ betegsége, így a nagy száma (kissé ironikus módon), ha valamit közvetlenül jelez, akkor az leginkább az, hogy a világ „boldogabbik feléhez” tartozunk.
A másik dolog: megint az abszolút számokkal történő dobálózás. Mint sajnos legtöbbször, itt is az ijesztgetést szolgálja. Elsőként át kell térnünk a szokásos prevalencia-mutatóra (e betegségnél a % – sajnos… – pont alkalmas), majd – az előző irományom olvasói már nyilván sejtik mi fog most jönni – az adatokat kontextusba kell helyeznünk: muszáj valamilyen fogódzkodót adni, hiszen önmagában még a %-os adatokból sem látja az átlag-közönség, hogy az most „nagy” vagy „kicsi”. (Az abszolút számokból meg pláne nem, épp ezért is mondtam, hogy csak ijesztgetésre alkalmas.)
Lássuk például (forrás továbbra is az IOTF) egy releváns, kézenfekvő összehasonlítási csoport, az EU-tagállamok adatait. (A manipuláció elkerülése végett természetesen minden ország, és nem csak néhány kiválasztott adatát közölve! – ha nem indokoljuk, hogy a miért pont a kiválasztottak a relevánsak, mindig így illik eljárni.)
Jól látható, hogy férfiak körében a 13., nők körében a 20. helyet foglaljuk el az EU27 ranglistában. (Ami itt „EU28”, mert az Egyesült Királyság megbontva található meg.) Látható, hogy a két nem szerint a középmezőny elején, illetve végén állunk. Rögtön másképp hangzik! És igen, pontosan ez az oka annak, hogy a videó ezúttal meg épp nem közölt európai összehasonlítást.
És még egy apróság a végére: az obesitassal nem csak az a gond, hogy nagy a prevalenciája, hanem az is, hogy rendkívüli ütemben nő a fejlett világban. A videó logikáját követve: akkor mindenhol mennek tönkre az országok…? Vagy ez is a mi balliberális kormányzatunk eredménye lenne?
Öngyilkosok száma
Az öngyilkossági rátánk valóban elképesztően rossz (világviszonylatban is, és nem csak abszolút számokban), de azért van egy grafikon, amit talán nem ártott volna az adatok mögé rakni:
(Ha valakinek az lett volna a kérdése, hogy itt hogy-hogy nem szerepel régi adatokkal történő egybevetés… nyilván csak véletlen.)
(Forrás: KSH)
Ha a WHO grafikonját (amin 1990 előtti adatok is vannak) hozzávesszük, akkor azt látjuk, hogy valójában már 1985 (egész pontosan: 1983) óta szinte folyamatosan csökken hazánkban az öngyilkossági ráta:
Ha tehát elfogadjuk, hogy az öngyilkosok száma a kormány lelkén szárad (amit a film sugall, bár ahogy mondtam, meglehetősen nonszensz), akkor azt is mondhatjuk: a „balliberális kormányzás” több mint 10%-kal (egész pontosan 11,7%-kal) csökkentette az öngyilkosok számát! (Mivel a népességváltozás a vizsgált időszakban kisebb volt mint 2%, így az előző állítás szinte változatlanul igaz az öngyilkossági rátára is.)
Rokkantnyugdíjasok száma
Bár hirtelenjében nem találok hozzá kimutatást (és ez nem is az a téma, amihez várható lenne, hogy kis hibájú statisztika elérhető), de szinte köztudott, hogy a rokkantnyugdíjasok magas száma, bár probléma, de egészen más jellegű probléma: egy jelentős részük ugyanis csalárd módon jutott hozzá rokkantnyugdíjas státuszához, így nem a megrokkantak nagy számát mutatja, hanem valami egészen mást…
Természetesen itt is kihagytam pár mutatót – ezekre ugyanaz igaz, mint a kihagyott érvekre: lehet, hogy minden rendben van velük, de egyáltalán nem biztos. (Ha lesz időm, még visszatérek, ha van olyan, amire érdemes.)
A videó legvégének maradék érveivel pedig mindenképp foglalkozom a következő napokban.
